Bármely ember Szigetszentmiklósra érkezvén azt mondhatná: De aranyos kisváros! De szimpatikus! De fejlődni képes!... Persze csak akkor, ha nem téved a Buckába, Lakihegyre, az Üdülő sorra, a Határ útra, a Felső tagra és város egyéb nem is kis kiterjedésű mostoha gyermekeire! Mert ha oda téved rögtön felmerül a kérdés:

Te jó ég! Mi van itten?

Aztán kap ígéreteket, hogy: Igaz eddig egy kicsit problémás volt, de most ha rájuk szavazunk, azokra a jelöltekre, akkor hűűűű meg haaaa aztán a világ száz csodája közé is bekerül ez a terület! Csak nyomjuk rájuk az X-et és minden rendben lesz! Aztán jön az év eleje és: Hát most sokkal kevesebb lesz a pénzünk! Szűkösen állnak rendelkezésre az erőforrások! Isten uce nem rajtunk múlik! Jaj Istenem nem tudunk mit tenni! Majd jönnek a bálok, a 9 milliós Gasztrónap, a 14 milliós Szabacsi nap és az egyéb tékozlások!... Csak valamiért a fejlesztések nem! Majd lassan-lassan jönnek a választások és megint megkapja annyi új lakó, aki még nem hallotta ezt, s annyi régi aki tán már el is felejtette, hogy: Eddig nem volt minden az igazi, de most… most hűűűű meg haaaa ha rájuk fogunk szavazni Magyarország első űrállomása is ide fog jönni! És megint választás nyernek, s aztán megint nincs rá pénz! Jaj! Az erőforrások megint szűkösek! Ugye ismerős? S az egész kezd egy vége láthatatlan folyamattá válni, hacsak nem nyúlnak hozzá valamihez, ami után csak a hajunkat téphetjük és tehetjük fel a kérdést:

Aki ezt megcsinálta a bizonyítványát hány libáért vette? Mi ez a rombolás? Mi ez a pusztítás? Mi ez a gané munka? S, hogy lehetett egyáltalán ilyet elkövetni?

Aztán ha nagy a baj, megint megígérik, hogy majd helyre hozzák! Majd rendbe lesz! Majd jó lesz! Csak várjunk! Csak bizzunk!

Az egész olyan, mint egy tanmese, amelyet még egykoron tanítottak nekünk és amelyet mint az egyszerű ügyvéd esetét most szeretnénk bemutatni Önöknek is:

Valamikor réges-régen messzi és távoli vidéken volt két nagybirtokos és arisztokrata család! Hatalmas földjeik voltak és hatalmas birodalmaik! De mégis egy föld, amiről sehogy sem tudták eldönteni, hogy vajon az és vajon most kié! Így hát felfogadtak egy ügyvédet és beperelték egymást! De az ügy olyan bonyolult volt eljárások, döntések, fellebezések, per újra indítások, hogy az ügyvéd már megöregedett, de a per ment és ment! Történetesen az ügyvéd gyermeke is ügyvéd lett és egy napon az ügyet átvette! Ő is vitte! De az ügy annyira bonyolult volt, annyira nehéz és kusza, hogy csak pörögtek és pörögtek az évek mígnem ő is megöregedett, de a per még ment és ment! Történetesen az ő gyermeke is ügyvéd lett és egy szép napon így az ügyet az ő gyermeke, tehát az unoka is átvette! Ő sec-perc alatt megoldotta, majd az apjához és a nagyapjához ment:

-         Mond csak apa, mond csak papa! Mit szórakoztatok ennyit ezen az ügyön? Én sec-perc alatt megoldottam!

-         Ó gyermekem! – szólt az apja – A papa ebből az ügyből nevelt fel engem! Én ebből az ügyből neveltelek fel téged! Mond csak! Te miből fogod felnevelni a gyermekedet?

Ugye ismerős a történet? Ha körbe néznek Önmagukon, a saját városukba, a saját területükön hány ehhez hasonlós esetet ismernek?

Csizek Csaba

Buckai Szövetség Egyesület

elnök

06-70-70-15-911