A Buckai Szövetség Egyesület elképedve és elszomorodva szemléli az elmúlt időszak különböző eseményeit! Mintha egyesek nem tanulnának a múlt hibáiból, mintha a széthúzás lenne a lényeg és újra kezdődnek az üres frázisok, a tartalom nélküli lózungok, széthúzások és ígérgetések!

A Szövetség az elmúlt 9 év során mindig arról álmodott, amit meghatározott céljaiban! Összehozza a Buckaiakat! Értéket ment és értéket teremt! Nem a megmondóként, hanem egyként megannyi Buckaiért érző ember, csapat és szervezet közül.

Sokan az új lakók közül talán nem emlékeznek rá, de mi régiek emlékszünk még, milyen volt kisemberként, nem ismert emberként, Buckaiként a Szigetszentmiklósi Önkormányzatba menni! Milyen megaláztatások, milyen területi diszkriminációk értek bennünket, s csak azért, mert a Buckában laktunk, Buckaiként még ember számban se vettek!

Nézzék meg a területet! Nézzék meg a körülményeket! Rengeteg ember és olyan állapotok, mintha a világháború csak tegnap ért volna véget!

Ennek ellenére kértünk, hittünk és bíztunk! De tettük ezt minél szebben annál leépültebbnek, becsaphatóbbnak és megalázhatóbbnak néztek bennünket! Először azt hittük velünk van a baj, de amikor láttuk, hogy ugyanezt élik meg mások is, láttuk hogy segítség helyett a segítségkérőnek megaláztatás jár egyre és egyre mérgesebbek lettünk! Nincs ez így rendben! A Buckában is élnek értékes emberek, s azok akik segítséget kérnek, azért mert arra szorulnak még nem értéktelenebbek, megaláztatást biztosan nem érdemelnek!

Ahogy egyre jobban figyeltünk rá kellett jönnünk, hogy az önkormányzat részéről szakmaiatlansággal, felkészületlenséggel és közszolgálat helyetti, önszolgálattal kell szembesülnünk! Rá kellett jönnünk arra, hogy azoknak, akiknek a mi képviseletünk lenne a feladatuk elvannak magukkal, saját köreikbe, saját érdekeik mentén és mi semmit sem számítunk!

Ha nem számítunk miért tárgyaljunk velük? Miért gondoljuk azt, hogy megfognak javulni? Miért gondoljuk azt, hogy ha belerúgnak a segítségkérőkbe, a rászorultakba, a lakosokba akkor majd egyszercsak megváltoznak? Szerintünk nem fognak!

Persze kérünk mert kérnünk kell! Igazán már nem is tőlük, hanem azoktól a szervektől, emberektől, akik még embernek nézik a Buckaiakat, a Szigetszentmiklósiakat, az itt élőket! Segítséget kérünk fűtől, segítséget kérünk fától, tücsöktől, bogártól, hiszen e területen élőként 10 ezer lakótársunkkal együtt közéleti szempontból árvák, elárultak és cserbenhagyottak vagyunk!

Nyilván sokan ezt tudják, de velünk szemben sokan ezt nem merik kimondani! Amiért mi kimondjuk először leépültek, retardáltak vagyunk a kommunikációik szerint a minket egyáltalán nem képviselőknek, majd ha ez nem megy mindenféle mondva csinált, nevetséges perrel terhelnek, melyek esetében az is kérdés, hogy egyik, másik ügy bíróság elé hogy kerülhetett, hiszen annyira nevetséges és bármi megállapítására alkalmatlan is! Hát nem tudni!

De a buta és alkalmatlan perek, a folyamatos lejárató hadjáratok melyek ellenünk szólnak csak azért, hogy nehogy valaki oda figyeljen arra, amit mondunk mind-mind nem olyan fájdalmasok, mint látni azt, hogy egyesek 1990 óta teljesületlen ígéretekkel, üres, megfoghatatlan lózungokkal terhelik lakótársainkat és hamis illúziókkal!

Nincs fájdalmasabb, mint azt látni, hogy egyesek felvetnek egy problémát, elbeszélgetnek róla, de azt már nem mondják el hogyan oldanák meg! Mintha soha sem hallottak volna Hamingway-ről aki azt mondta: „A terv semmi, a tervezés minden!” Azaz az álmodozás és az ötlet bedobás semmi, de ha elmondom, hogyan oldom meg, hogyan teremtek feltételeket az valami, amögött tartalom van!

Mi nem megyünk olyan petíciók mögé, amely üres frázisokra épül, lehetőséget ad az Önkormányzati többségnek saját csapatok létrehozására, látszat intézkedésére, plumpolására, mint ahogy történt az a Bucka Csatorna Víziközmű társulatba. Ahol és ahogy pénzért vagy hűségért a bólogató Jánosok mindenre rábólintottak, ahogy azt az Önkormányzati többség, sokszor logikátlanul, szakmaiatlanul a lakosságot semmibe véve akarta!

Mi nem megyünk bele, mert ez biztosan nem a Bucka érdeke!

Igen is kelljünk és szerveződjünk! Nem azon gondolkozva, hogy mi van ha valahonnan ránk pottyan 100 millió, nem azon hogy ha lenne ilyen csoda, akkor hogy tekintjük vannak! Arról beszéljünk, hogy pályázzunk a problémák megoldására! Arról beszéljünk, hogy szerveződjünk! Arról beszéljünk, hogy pártoktól és mindentől függetlenül felhívjuk a figyelmet, hogy itt élünk a Buckába és e terület, valamint fejlődése fontos nekünk! Arról beszéljünk, hogy a segítségkérés és értékteremtés ne pártokat érintsen, hanem képes legyen túlnőni azon! Arról, hogy mindenkinek fontosak legyünk és fontos, tiszta, kezelt, ésszerű, átgondolt és szervezett legyen területünk.

Csizek Csaba

Buckai Szövetség Egyesület

elnök