Jelen cikk a Buckai Szövetség Egyesület elnökének önálló cikke és sajátos egyben szabados véleménye:

Némely barátaim azt mondják: Csabi! Írd ki, hogy szereted az életed! Írd ki csak azért, mert ha egyszer felakasztva lelnének senki se gondolja azt, hogy öngyilkos lettél, s hogy te tetted és magaddal tetted ezt! S mikor megkérdeztem miért gondolják ezt csak annyit mondtak, hogy annyi Önkormányzati szörnyűséget buktatál be és annyi csúnya ember praclijára léptél rá, hogy vagy kitekerik a nyakad vagy meglátogat egy rakéta vagy véletlenül elütnek egy kereszteződésbe!

Sokáig nem hittem, hogy Magyarországon és valóban ilyet lehet! Sokáig nem hittem, hogy van realitása és ebben az országban ennek! De minél jobban szemlélem azt ami ebben az országban körbe vesz engem, annál inkább találom szürreálisnak és az emberi normától távol esőnek! Annál inkább érzem azt valami nincs rendben és fejre állt minden! Nincs rendben, hiszen gyűlölet politikával egyesek nem létező migránsokat üldöznek, 90 éves papától, mint az ördögtől úgy félnek és eldöntheti egyetlen személy ma már a nemzetbiztonsági kockázatot is.

Szürreális mert ha bemegyek a kórházba háborús viszonyokat és higiéniát találok ott, olyat amilyet elképzelni se tudtam volna akár 10 vagy akár 20 éve!

Szüreális világ, ahol 4,770 milliárdért nem kell kitakarítani Magyarország 30 legszennyezettebb területének egyikét, ahol 3,5 milliárd forint TAO pénz elveszik, de érte Stadion nincs! Szürreális világ, mert ilyeneket meglehet úszni és hasonlókat, miközben egyes ügyintézők teherként kezelnek lakosokat és zaklatásként lakossági problémákat!

Szürreális, mert koholt és mondva csinált perekkel szeretnének kriminalizálni engem, s tényként beállítani a véleményt, s így korlátozni a vélemény terén is!

36 éves vagyok, amely bizonyos szempontból fiatal és bizonyos szempontból idős! E hét hétfőig hittem abban, hogy valódi igazságszolgáltatás is létezhet ebben a rendszerben, de amikor azt tapasztaltam, hogy a bíró nem ismeri az ügyeket és nem is akarja megismerni őket, továbbá lesöpri a bizonyítékokat és összekeveri a véleményközlést a tényközléssel már nem éreztem ezt! Azt éreztem, hogy az igazságszolgáltatásból az i elveszett, s mivel jó a történelmi ismeretem eszembe ötlött, hogy talán így ülhetetlen egy ártatlan vádlott egy koncepciós per keretében a diktatúra bírájával szemben! Gondoljunk akár a második világháború bíráira, akár a Szovjet diktatúra elnyomóira! Teljesen ez volt az érzetem és ez volt az őszinte véleményem! Úgy éreztem visszatért eme sötét idők méltán elfeledett szelleme és mindegy mit teszek, mindegy mik a tények már megvan írva a halálos ítélet! Persze feljelentettem az illetékes bírósággal egyetemben és azóta is gondolkozok azon, amit az ellenoldal ügyvédje a folyóson mondott: „A mi bírónk!”. De vajon hogy érthette?

Nem csodálkoznék azon, ha ennyi szürrealitás után visszatérnének a Szibériai kényszer kirándulások és a szépen elsötétített fekete autók! Nem csodálkoznék azon, ha lassan mindenhol kamera lenne és mindenkit lesve! Nem csodálkoznék azon, ha ebben az országban lassan nyílt terror és vérontás következne be és azon sem csodálkoznék, ha minden ellenhangot, minden ellenvéleményt kilőnének és megszüntetnének!

Sok dolgot nem tehet az ember! Vagy megszökik, vagy megszokik vagy küzd ellene haláláig, hiszen sokkal többet érdemel ez a nép és ez a környék is!

Ez a véleményem!

Csizek Csaba

Buckai Szövetség Egyesület

elnök

06-70-70-15-911