Napjainkban már tudjuk, hogy a Bucka területének legnagyobb szabadtéri kikapcsolódásra alkalmas területe, a 6,5 hektáros Bucka-tó mérgezett örökségünk része, s egyike annak a 30 helynek, amelyet a Greenpeace nyilvántart, mint különösen elszennyezett területet. De el kell gondolkoznunk azon, hogy mi volt előtte, hogyan alakult ki, mi történt, hogy megértsük hogyan jutottunk el ide miként és miért.

Előző részünkben a Bucka-tó kialakulásáról és 70-es évekig való történelméről meséltünk Önöknek. Azokról az idilli időkről, amikor még nem volt szennyezés, amikor az emberek még élvezték a szabadon rendelkezésre álló vidéki tavat és környezetet. A 70-es években azonban hatalmas változás következett be úgy Szigetszentmiklós, mint a Bucka-tó történelmében. Olyan emberek kerültek hatalomra helyi szinten, akiknek árnyéka ma is rávetül erre a városra és megmaradt az emléke!

Az 1970-es években lett ugyanis a Dunapart eladva! Szigetszentmiklós és lakossága azóta is bánkódik a Kis-Duna igencsak korlátozott elérhetősége miatt, hiszen így elveszíteni egy gyönyörű környezet elérhetőségét mégiscsak hiba. Az eladás miatt hatalmas botrány keletkezett, mely azontúl, hogy egy vezető tanácstag emiatt börtönbe ment, igencsak magára vonta a figyelmet!

Ennek árnyékában a Bucka-tónál valami nagyon durva dolog indult el. A Csepel Autógyár és a Csepel Vas és Fémművek úgy döntött nem tud hova tenni egyes ipari hulladékokat, galvániszapot, kohósalakot és CSESZÜ akkumulátorokat. Ezzel így a területen először a Bucka-tó 2 kistavas, 1 közepes tavas és 1 nagytavas együtteséből először a kis tavakat, majd a közepes tavat töltötték fel. A feltöltés és a szennyezés bármilyen híresztelés ellenére és bármennyire is szörnyen hangzik belement az egykori vízfelszínbe, mely nem mellesleg a talajvízzel egy. Ezt persze csak az ott élők látták, de a hivatalos szervek sosem ismerték el! S mindez egészen 10 éven át ment!

A lakók eleinte gyanakvással és őszinte elkeseredéssel szemlélték az eseményeket, majd igyekeztek kikapcsolni és figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy tó környékén azért kikapcsolódni és fürödni lehessen! A szennyezés árnyékába, mely ellen úgy sem tudtak tenni semmit sem minden nyáron hatalmas fürdőzések, napozások voltak. Nincs olyan ember, nincs olyan akkor gyermeki cipőben járó Szigetszentmiklósi, akinek ne lenne története arról, hogy a megmaradt nagy tó területén miket lehetett átélni, megélni és tapasztalni. Nincs olyan, akkor itt és a környéken élő, felnövő, aki ne csillogó szemekkel mesélné, hogy a Bucka-tónál még azidőtájt és más volt az idő.

Az 1970-es évekre az ipari szennyezés véget ért a nagy tótól keletre, a Csépi út fele. Kiterjedése több tízezer köbméter, s egyértelmű hogy nem használt a környezetnek! Az emberek tudták, hogy nem jó, de talán azt nem is sejtették mekkora biológiai bomba és mik lesznek a következményei! Kialakult egy apátia! Egy apátia a szennyezés miatt, s egy apátia, hogy mostmár úgyis mindegy! Ez az apátia újabb következményekkel járt, mely már a 80-as évek és egy külön történet…

Csizek Csaba

Buckai Szövetség Egyesület

elnök

06-70-70-15-911