Egyre kevesebbet ér a kicsi nyugdíj! – panaszkodik nekünk egy a nyolcvanadik életévét is betöltött mama – Nem tudom, hogyan fogok ebből kijönni! A gyerekek is vegetálnak! Ááááá szörnyű világ lett itt! Pedig én már sok mindent átéltem!
A 42 éves munkában töltött jogviszony után mentem nyugdíjba! Mindig szorgos voltam! Jól kerestem! Sok adót fizettem! De most olyan pici a nyugdíj, mintha sosem fizettem volna semmit sem! Ráadásul még az inflációt sem követi!
A 0,9 %, majd az 1,6 % hol van a hús árának emelkedéséhez képest? S a gyógyszerek sem olcsóbbak!
Régen még az én időmben még anyánk és nagyanyánk tudott segíteni rajtunk, de most én alig tudok segíteni rajtuk mert még én sem jövök ki. Pedig ők jobban megérdemlik! Ővéké a jövő!... Nekem már úgysincs sok hátra!
De ezek a piszkok nemhogy emelnének és segítenének még kitalálták, hogy a gyerek tartson el! Oszt ugyan miből? Mikor ők sem élnek meg!?
És az is tartsa el a szülejét, akit pólyásan kidobtak és az intézet nevelt fel? Hol igazságos ez? Óóóó szörnyű világ lett! Kutya világ lett!...
Fogalmam sincs mit adjak a gyerekeknek! Évek óta karácsonyra nem tudok adni igazán semmit sem! Sütök nekijek! Örülnek, szeretnek, de olyan jó lenne valami többet…. Ááááá! Kutya világ lett!
Itt van ez a karácsonyi utalvány is! Persze több, mint a semmi! De mit érünk vele? Az év többi részében hogy élünk meg? Miből, amikor a nyugdíj egyre kevesebb? Egyre kevesebb dolgot tudok megvenni belőle!...
Hát sajnos ilyenek a kilátások az időseknél is így karácsony előtt! A nénit igyekeztünk vigasztalni, hogy talán egyszer szebb lesz, jobb lesz, de nagyon neki keseredett!
Csizek Csaba
Buckai Szövetség Egyesület
elnök
06-70-70-15-911
(A kép illusztráció)