Buckai Szövetség Egyesület

Buckai Szövetség Egyesület

SZERINTÜNK - Igaz történet alapján: Születése óta megbélyegezve!

2018. február 09. - Buckai Szövetség Egyesület

Jelen cikkünk általános cikkeinkhez képest eltérő, egy picit kitérő vagy más mégis ahhoz a szemlélethez illő, ahhoz a szemlélethez méltó mely a Buckai Szövetség Egyesület embereit mindig is áthatotta és meghatározta. Más! Mint ahogy azok az emberek, akiket valamikor, valamiért és valakik kirekesztettek! Kirekesztettek, mert sérültek, betegek, idősek voltak az adott helyen kinézett bőrszínt viseltek vagy a valakik által nem szeretet területen, település részen éltek, s laktak! Ne feledjük az ős Buckaiak is mások voltak! Hiszen szegényen éltek, szegény körülmények között, amiért voltak, akik e területen élőket megvetették és kirekesztették! Más! De vajon értéktelen ez a más? S mégis mennyire más?

 

Valahol Európában vagyunk tőlünk egy picit nyugatabbra. Egy magyar származású lány anyukájával az országunkat elhagyta, s szerencsét próbál ott ahol sokan! Egy magyar lány, aki úgy született, hogy az agya nem érzékeli azokat az idegi visszajelzéseket, melyek jeleznék ha pisilni kell. Egy lány, aki ma már felnőtt korú, de mégis iskolás és születése óta pelenkás. Olyan, amiről egyáltalán nem tehet!

 

„Mindig is jó tanuló voltam! Anyukám szigórsága mellett mást egyébként sem tehettem!” – vallja magáról, miközben egy elit iskolába jár – „…de bárki megtudta mi bajom van óckodott tőlem, s azt hitte szellemileg is problémám van, pedig csak testivel rendelkezem, melyről nem tehetek!”

 

„Igazán kevés barátom van, aki felfogta és megértette mi és miért van így! Ővelük járok moziba, korcsolyázni, hegyeket mászni vagy éppen síelni. Ővelük tudok kikapcsolódni és menni ismerkedni! Ismerkedni, ahol sokan udvarolnak és sokan szeretnének, de amikor megtudják mi a betegségem eltűnnek hirtelen! Nem könnyű ez!”

 

„Kiskoromban sem volt másként! Akkor volt, hogy a padomat cumival pakolták tele vagy beszóltak a konyhás néninek, hogy az én kajámból csináljanak pépet, mert a babák csak olyat esznek!... Nehéz volt elfogadni mindezt! Olykor lázadtam emiatt, olykor csak simán félre és visszahúzódtam! Sosem éreztem magam kevesebbnek! De megvetetnek? Megvetetnek bizony igen!”

 

Régen valami ilyesmi lehetett a Buckaiakkal is! A Buckaiakkal, akik dimbes-dombos sáros és elhanyagolt utak mentén éltek, s olykor sokszor több váltás ruhát vittek magukkal, mert tisztán kiérni a Buckából nem lehetett, de ha koszosak voltak, még akkor is ha csak a körülmények miatt bizony-bizony kinézték őket! Ez a lány, akiről szólt ez a történet semmelyikünknél sem kevesebb, s higgyék el mi tudjuk, hogy sokakat és sok mindenben kenterbe ver! De más! Más, mert rendelkezik egy olyan dologgal, amiről nem tehet!

 

Egy Buckai, ha a Buckába született arról nem tehet, de voltak akik szemébe csak azért, mert Buckai nem volt más, mint kevesebb! Nem számított, hogy a Buckába néptömegek jöttek! Nem számított, hogy orvosok, tudósok, jogászok és szakmájukban nagyon is értékes emberek költöztek ide! Buckaiak és lenézettek! A történet, amely a lányról szól és a történet, mely a Buckáról szól valahol eltérő, de valahol nagyon is hasonló! A Buckai Szövetség Egyesülettől mindig is megkérdezték, hogy mi a fő célja a Bucka, Szigetszentmiklós és Csepel sziget fejlesztése mellett! Nos az, hogy lerombolja a Buckáról kialakult tévhitet, s megmutassa a világnak: A Buckaiak igenis értékesek! Ahogy történetünk főszereplője is értékes!  

 

Csizek Csaba

Buckai Szövetség Egyesület

elnök

06-70-70-15-911

A bejegyzés trackback címe:

https://buckaiszovetseg.blog.hu/api/trackback/id/tr313650428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása